A fák suhannak a vonat ablaka előtt, a szerelvény hangosan elzakatol mellettük egyre gyorsabban. Sok utasa van a vonatnak: fiatal és öreg, férfi és nő, álmodozó, vágyakozó, hívő és hitetlen és egy lány, akiről ez a történet szól. Az egész több évvel ezelőtt kezdődött. Amikor még minden más volt. Hihetetlen , hogy pár év alatt mennyi minden meg tud változni… sosem gondoltam volna… de elmesélem ezeket a változásokat. ígérem nem lesz unalmas.
17 éves voltam.Egy teljesen átlagos 17 éves lány. Aki cseppet sem szeretett volna átlagos maradni. Nem tudtam, hogyan és milyen módon de szerettem volna ha számítok , de úgy rendesen, hogy érezzem is.
Jól emlékszem arra a napra amikor a neten felkeveredtem egy oldalra. Vampirefreaks… aki nem ismerné esetleg, ez egy olyan oldal ahol szinte csak extrém, különleges, elvont emberek vannak fenn. Érdekelt. Rákerestem a magyarokra. Találtam egy lányt, megnéztem az adatlapját. Szőke frufruja volt és hosszú világosbarna haja. gyönyörű kék szeme erős fekete szemceruzával ki volt húzva. Egy világoskék fehér pöttyös ruhát viselt a hajában pedig egy fehér masnit. Határozottan nem volt átlagos, ahogy népszerűtlen sem. Rengetegen írtak neki az üzenőfalára. rengeteg barátja volt. Ő számított! Számított az amit tesz, odafigyeltek rá.
Most biztosan ha pszihológusok akarnának elemezni olyanféle diagnózist állítanának fel, hogy elhanyagoltak a szüleim biztos… nem voltak barátaim, mindenhonnan kiutáltak, félénk természet vagyok…. vagy eféle dolgokat.
Cseppet sem voltam elhanyagolva. Szüleimtől kifogástalan nevelést kaptam, voltak barátaim, nem voltam kiközösítve sohasem. Jól tanultam, jól sportoltam. Tényleg tökéletes volt minden… mégis többet szerettem volna. Ami kicsit talán nem ennyire tökéletes. Olyat szerettem volna ami csipetnyit veszélyes, ami izgalmas, ami nem hétköznapi, ami nem monoton, ami nem átlagos. Olyan szerettem volna lenni mint az a lány Vampirefreaksen. Akit sosem felejtenek el.
Mindig is bennem volt a kép a mintagyerekről. Akivel nincs semmi baj, aki azt teszi amit a szülei mondanak, aki makulátlan… NEM akartam bábu lenni… bábunak éreztem az ilyeneket.
Persze ugyanakkor elrettentettek az osztályban a balhés csajok, akik folyton csinálták a fesztivált, akik szünetben a suli mögött adogadtták körben azt az egy szál cigit amit az egyik még reggel csent ki az annya táskájából, majd büszkén verték a mellüket, hogy igen ők ezt megmerték csinálni. A menő srácok csak velük lógtak és a hozzám hasonló lányokat észre se vették. Mint egy amerikai átlagos tinifilm ugye? Pedig ez nagyon is a valóság.
Tudtam mit akarok, bár még csak körvonalazódtak bennem a dolgok. Azt viszont határozottan tudtam milyen NEM akarok lenni! Bábu és balhés csaj.
Folyt. köv…
