Szeretnék bemutatni nektek egy fiatal ám roppant tehetséges írónőt.
Janneene Gordon
Jeges Érintés
(részlet)
Szép.
Az éhes és mohó tekintet engem méregetett, a szeretet és könyörület legkisebb szikrája nélkül. Na, ebből másszak ki. Az a tény, hogy Liz nem halt meg, hanem kétlábon járó hulla lett, még nem jutott el parányi agyamig, úgy kezeltem őt, mintha veszett lenne.
Pedig nem az volt.
Hanem egy vérszomjas gyilkológép, aki éppen rám feni a fogát.
Szó szerint.
Nem védekezhettem fegyverrel a saját testvérem ellen, még kárt tettem volna a törékeny testben. Teljesen egyedül voltam, senki nem segíthetett rajtam. Bőröm bizsergett, figyelmeztetett a veszélyre, habár anélkül is rájöttem, hogy nem vagyok biztonságban. Liz egyetlen határozott mozdulattal felpattant a padlóról, majd kivicsorított fogakkal támadásra készülődött.
Most légy okos Samantha.
Testvérem felém lendült, én pedig ijedten ugrottam félre az útjából. Az éles karmok végigszántották a csempét, ujjai rátapadtak a falra. Ember ilyenre nem lenne képes.
Pillantását felém fordította, meghűlt bennem a vér a látványától.
Gyűlölködve méregetett, dühös volt rám, hogy nem engedem kiszipolyozni a nyakamat, pedig ő olyan éhes.
Még szép…
Elindult a macska-egér játék közöttünk, csak az volt a baj, hogy én töltöttem be az egér szerepét. Azt hallottam, hogy a macska azért játszadozik az egérrel sokáig, hogy a rágcsáló vérében a félelemtől adrenalin termelődjön, ami sokkal ízletesebbé teszi a husát.
Fúj.
Nem szerettem volna erre a sorsa jutni. Az adrenalinszintem már az egekbe szökött, kezeim remegtek, térdem vad táncot járt.
Nem mehet ez sokáig.
Lehet, hogy Liz gyenge még, de így is gyorsabb és erősebb nálam.
Idő kérdése és elkap.
Menekülés.
Elfordítottam a pillantásom a testvéremről, majd az ajtónak ugrottam. Téptem, rúgtam a zárat, pedig egyszerűen csak le kellett volna nyomnom a kilincset.
Tele volt a gatyám, ilyenkor a logikus gondolkozás nem tartozik az erősségeim közé.
Kivágódtam a folyosóra, Liz utánam vetdött. Éreztem, hogy éles körmei végigszántják a hátamat. A fájdalom halk sikolyt csalt sebzett ajkaimra, a könnyek hirtelen szöktek a szemembe. A seb nyíltan tátongott, csípett, égett, majd megőrültem tőle. Csontom még mindig hetykén lengedezett a hideg szélben, habár a fájdalom már tovatűnt, vagy csak szimplán megszoktam.
Én az utobbira szavaztam.
Lélekszakadva futottam végig a kihalt folyosókon, Liz pedig könnyedén siklott felém. Nem volt még olyan gyors, mint Grubel vagy Roxie, de olimpiai rekordot döntött volna a sebességével.
Az pedig nem éppen semmiség.
Tudtam, hogy gyorsabb is lehetne mostani tempójánál, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy játszik velem.
Ki kellene jutnom az utcára, ott talán megmenekülhetek. Vagy nem.
Lehet, hogy másokat sodrok, majd életveszélybe, amit nem szerettem volna.
Miért nem emlékszik rám?
Miért nem tudja ki vagyok?
Miért tetted ezt vele Caecus? Miért?
Kirobbantam a bejárati ajtón, olyan kecsesen érkeztem a földre, mint egy farkas. Körülnéztem, tekintetem a menekülés útját kutatta, de valami mást vett észre.
Egy fekete limuzint.
Hmm… Ismerősnek tűnt.
Szívem boldogan zakatolt, éreztem, hogy megmenekültem.
Pedig még messze nem tartottam ennél a résznél.
Liz nekem csapódott, kíméletlenül kihasználta megtorpanásomat. Az egyik fának csapódtam, gerincem megfeszült a hirtelen jött fájdalomtól, fogaim összekoccantak, ajkaim összeszorultak.
Éreztem hideg leheletét a nyakamon, jeges érintése fájdalmat okozott. Fogai karcolták a bőrömet, majd éles fájdalmat éreztem, annak jeleként, hogy belémdöfte szemfogait. Egész testem elernyedt, miközben éreztem, hogy az a kevés vérem is elvándorol belőlem, ami még megmaradt.
Sok volt ez mára.
Látásom elhomályosult, testem elernyedt, a földre roskadtam tehetetlenül, az élet utolsó szikráját csiholva.
Még láttam Grubel arcát feltűnni, majd elsötétült a kép.
Csak nem meghaltam?
Tartalom:
Samantha Parker és testvére, Liz, más, mint a többi lány.
Olyan képességeknek vannak a birtokában, amiről más még csak álmodozni sem mer.
Samantha látja a múltat, Liz pedig képes uralni az időt, de mindennek meg van az ára… Meglehet, hogy olyan dolgoknak leszel a szemtanúja, amit nem szeretnél látni.
Így volt ez Samantha-val is. Egy átlagos munkanapnak indult a patológián, amikor egy vámpír áldozatával találta magát szemben. A hulla célt tévesztett, a borzalmas titokról lehullt a lepel.
Egyik pillanatról a másikra egy abszurd világban találta magát, ahol a szörnyek a bábuk mozgatói, ahol nem vár rá más, mint a szüntelen harc a lelkéért.
De minden az, aminek látszik? A szörnyek vajon tényleg szörnyek?
És a legfontosabb kérdések. Az egész élete egy hatalmas átverés volt? Egy jól megkoreografált színdarab?
Reménytelen szerelmek, csalódások és fájó árulások. Akarod, hogy megérintsen?
Aki kedvet kapott annak figyelembe szeretném ajánlani Janneene Gordon hivatalom facebook oldalát:
http://www.facebook.com/pages/Janneene-Gordon/104343382968419
